Egyes források szerint Ináncson 1838-tól van állandó helye az oktatásnak. Az oktatás ekkor az egyház kezében volt, így természetesen római katolikus iskola létesült. Az egyházi iratokba bejegyzett szabályzat szerint a tanév Mindszent hó négy első napjaiban kezdődik, és Kisasszony hava négy első napjaiban végződik, vagyis október elejétől augusztus elejéig jártak a tanulók iskolába. A nagyszünet két hónapig tartott.

A falusi tanodában hétköznap szünet nem volt, minden köznap, „az Isten szolgálaton kívül”, délelőtt 3, délután 2 órát tartott. Egy tanítási nap 5 óra volt, délben természetesen a gyerekek hazamentek. Hat, legfeljebb hét éves kortól tizenkét éves korig az iskolába járás kötelező volt. Az iskola semmiféle jövedelemmel nem rendelkezett, a tanító fizetése a szülőkre hárult. Ők az iskolába járó gyermekeikért 48 pengőt és 1 pozsonyi mérő zabot fizettek.

A tanítót, aki egyszersmind orgonista is a helybeli lelkész választotta ki.

1846-ban például 71 tanodába járásra alkalmas gyerek volt Ináncson, 46 Csobádon és 5 Hernádszentandráson. Ez összesen 122 fő, mégis iskolába csak 49-en jártak, 46 százalékuk látogatta rendszeresen az iskolát, míg a lányoknak csak a 34 százaléka. Érdekes módon 1848-49-ben a fiúk aránya csökkent, lehetséges, hogy ez összefüggésben volt a forradalom és szabadságharc eseményeivel.

1877-ben Hankó János a tanító, az 1900-as években Marczel János. Ekkor a kántori feladatokat is ő látta el, jövedelme jelentősebb része is ebből származott. Az iskolaigazgatói tisztséget a mindenkori plébános töltötte be.

1901-ben épített a község két tantermes iskolát és felújította a kántortanítói lakást. 1907-ben pedig elkészült a tanítónői lakás is. Ma a régi iskola épületében működik az óvoda, a tanítónői lakás helyén pedig felépült a Közösségi ház. A tanítónő a század tízes-húszas éveiben Bacsinszky Mária volt.

1920-tól Bódy Géza, utána Kotosz Gyula látta el a kántortanítói feladatokat, őket meghallgatás után az iskolaszék választotta. A magas gyermekszám indokolta a tanárok számának háromra emelését, amit a község kénytelen-kelletlen meg is tett. 1942-ben Adámy József, Bujdos Béla és Csenár Katalin tanítottak az iskolában.

Mivel mindössze két tanterem állt rendelkezésre, az oktatás összevont osztályokban zajlott, külön tanultak az alsó, illetve a felső tagozatosok. A tanulói létszám magas volt, 1941-ben 151 tanuló iratkozott be az iskolába.

A zsúfoltság csökkentése érdekében épült fel az 1959/1960-as tanévre az új négy tantermes iskolaépület. A nyolc osztályt délelőtti-délutáni bontásban tanították.

Az 1983-ban lezajlott iskolai körzetesítés során Hernádszentandrás és Pere tagintézményeivé váltak az ináncsi iskolának és csak alsó tagozatos osztályaikat tarthatták meg, Hernádbűdön az iskolát megszüntették.

A majdnem negyedszázados iskolaépületet kibővítették. Újabb négy tanterem, két szaktanterem, ebédlő, és főzőkonyha épült. Ezáltal lehetővé vált, hogy minden évfolyamot délelőtt tanítsák.

A gyerekek étkeztetése is megoldódott, sőt napközis elhelyezésükre is mód nyílt.

1987-ben régi álma valósult meg az itt tanuló gyerekeknek, felépült a 12×24 méteres jól felszerelt tornaterem. Ez lehetővé tette a testnevelés órák és a sportfoglalkozások magasabb színvonalú megtartását.

1992-től a perei tagiskola elszakad az ináncsi iskolától, és önálló intézményként folytatta munkáját.

Az iskola 1994-ben Arany János nevét vette fel. A névadóhoz kapcsolódó kulturális rendezvények és tanulmányi versenyek kedvelt programjai a környék iskoláinak.

2009 nyarán az új iskolarész nyílászáróinak cseréjére került sor.

2010-ben jelentős felújítás és bővítés történt. A régi iskolarészben az óvoda kapott helyet. Az új iskolarész emeletráépítéssel bővült. Mindkét épület korszerűvé, energiatakarékossá, a kor követelményeinek megfelelővé vált, igényes környezetet teremtve az nevelő-oktató munkához.

.