Búcsúzás

Barátok, rokonok kik búcsúzni jöttetek,
Én búcsúzom tőletek, Isten veletek.
Nem nyílik ajkam többé már a szóra,
El kellett mennem örök nyugovóra.Mindenki, aki itt van a szívemben élt,
Szeretet én bennem odaát is örökkön él.
Bocsássatok meg kiknek vétettem,
Gyarló ember voltam mindezt azért tettem.

Isten kegyelméből éltem 84 évet,
Sok boldog napot megéltem és szépet.
Ne sírjatok azon nekem el kellett mennem,
Az idő régen eljárt felettem.

Fiaim – rokonaim értsétek meg egymást,
Elnyerhessétek az égi koronát.
Bízom az Úr kegyes lesz ő hozzám,
Örök valóságban nála lesz majd hazám.

Hívő lelkeknek csendes temetője,
Bűnös testemnek te légy az őrzője.
Harangok hangja kísér ma a sírig,
Örök élet hitében maradok itt végig.

Hulljon ma rám a szent föld göröngye,
Itt hagylak kis falum, szertetteim titeket örökre.
Rokonok, barátok ne sirassatok,
Az Úr adta nekem ezt az ünnepnapot.

/Amriskó Gábor, Abaújszántó Idősek Otthona, 2013./

.

Napközis diplomára!

Sok tanulásnak jól megvan az ára,
Bőven futotta erre a szép diplomára.
Nem fogtok ti innen messzire elmenni,
Sok idősre fogtok itt tovább vigyázni.

Meg kell fogni sokunknak a kezét,
Vigasztalni kell az öregek szívét.
Nektek kell ezután arra ügyelni,
Befogják-e az öregek az orvosságot szedni.

Piroska, Marika ti most nekünk szolgáltok,
Sok idősre mindig itt ránk vigyáztok.
Kérjük, hogy legyetek tovább is hozzánk türelmesek,
Hisszük a teremtő ezért meg fog fizetni néktek.

Nem szeretnénk itt úgy megöregedni,
Kiket naponta kell tisztába tenni.
Szívünk királynőjét úgy kell elfogadni,
Előbb a királyt kell a csatába küldeni.

Csatából is győztesen érjen mindig haza,
Nehogy ott maradjon mind a harminckét foga.
Ha folyna is ott egy kicsit a vére,
Váljon az mindig egészségére.

Sokat kell még tudjuk, velünk bíbelődni,
Amíg nem fognak minket a temetőbe vinni.
Ott pihenünk meg végleg ezután,
Ránk ott az örök haza, csendes pihenése vár.

/2011-03-24 A.G./

Nyugdíja találkozóra

Híres falu Forró a Hernád-völgyében,
Csak a hármas fő út kerülné el nagy kerülővel.
Folyik a kocsisor a falun keresztül, mint az áradat,
Északról dél felé, délről észak felé nem szűnik meg soha.Forró falu szép helyen van,
Mert a templom nagy dombon van.
Naponta szól a harang a hívő embernek,
Hétköznap, vasárnap oda betérhetnek.

Lássunk a faluban olyan csodát,
Forrón eszik az aludttejet és hidegen a kását.
Szőlőhegye is van, csak az a gond,
Messze van a falutól a kerek domb.

Gyakran lássunk Fancsalban olyan csodát,
Megtermi szőlőhegyünk a vidék legjobb borát.
Ha jó a szüret jól zártuk az évet,
Estétől reggelig hangzik a pincék közt az ének.

Szőlőhegyünk tartsa azt a panorámát,
Innet szemlélhetjük a Tokaj – hegyalját.
Látni a szőlőhegyről a váraljai várat,
Messze távolból a regéci várat.

Jó a kilátás a Hernád – völgyébe,
Csak az árvíz soha el ne öntse.
Kis falunkról elmondhatunk sok jót és szépet,
Nem vágunk itt mindig olyan fancsali képet.

Mi fancsaliak büszkék vagyunk arra,
A híres feszületet látni lehet a kis templomunkban.
Az ide betérőt a templomunk szeretettel várja,
Minden lépését annak az isten megáldja.
Akiért a monda szól megszenvedett érte,
Bilincsbe verte a bűnt, meg is halt érte.

Szép helyen van Ináncs, bárki megláthatja,
Jó útjai vannak és szép új állomása.
Valamikor ide hozták a búzát a malomba,
Sajnos régen áll annak turbinája.

Szép a határ itt az ember akár merre néz,
Búza tengert lenget nyáron itt a szél.
Jó itt az élet mindenki láthatja,
Van nagy temploma, szép iskolája.

Vasárnap felhangzik a templomba a szárnyaló ének,
Hálát adni benne a föld Istenének.
Lélekben feltöltődve mennek innet haza,
Mindenkit vár otthon a család és a munka.

Időskorúak innet ha haza térünk,
E szép napnak az emléke maradjon mibennünk.
Ináncsnak – Melindának sokat köszönhetünk,
A teremtő legyen mindvégig mivelünk.

/A.G., Fancsal, 2009. 10. 08./